A legkisebb, legkevesebb lélekszámú falu.
Története
Nemesi család volt a Csap, később nemesi családok laktak itt, a 15. században András a birtokszerző, majd rokonának, Bornemissza Jánosnak portája volt itt,1546–ban Bakónakkal és Istóccal együtt a Kerecsényi Nagy, majd később a Kerecsényi Zala család kapta meg adományul.
Majd 1752–ben Niczki György Kapta ajándékba. Grófi rangra emelkedett s majorságot létesített itt. Buzát, rozst termeltek, legelő, erdő, szőlő volt elegendő- viszont szántóföldje kevés, az itteni jobbágyok is nagyon szegények voltak, szerződésük sem volt, így érdekes módon ritkaságszámba ment, szabadmenetelűek voltak.
1769-ben 84 fő, 1802-ben 122 fő lakosa volt.
II. osztályú falu volt, 1828-as összeíráskor. Két nyomásos gazdálkodás adózója volt a falunak, 9 jobbágy és 20 zsellér lakta.
A szabadságharc idején már 238–an éltek itt. Ekkor már egy roskadozó épületben iskola is működött.
Sommer Ignácz 1897-ben lett földtulajdonos, megnőtt az általa használt földterületek száma.
Meglepő adat 1910 es években 485 lakosa közül 320 tudott írni-olvasni.
A II. világháborúban 10 fő hősi halált halt. A község lélekszáma folyamatosan csökkent.
Oktatás
1948-ban nyolc osztályos iskola működött 1 tanítóval, majd 1960 –ban új iskola épült. 1971-ben megszűnt a felsőtagozat a körzetesetek miatt.
1973. szeptember 01-én a régi iskolában, illetve a kastély épületében egy országos oktatási kísérlet indult, mely a mai napig kibővült feladatkörrel működik. Heti bentlakásos formában az óvodás korosztálytól a szakma megszerzéséig folyik a nevelés-oktatás az évek során többszöri átépítéssel létrejött modern oktatási együttesben. Manapság országos hírű az oktatási intézmény, ahol az óvodába kerüléstől a szakmák megszerzéséig folyik a nevelés -oktatás, az elsősorban hátrányos helyzetű gyermekek számára, heti kollégiumi bennlakással.
Földrajzi fekvése:
A zalai dombság között meghúzódó Nagykanizsától 14 km, Zalakarostól 6 km lévő település a két város vonzáskörzetében található település.
A dombhátakon nagy szerepet kap a szőlőművelés. Mellette a környező erdők irtása is jövedelemhez juttatta az itt élőket.
A Zalaújlakig vezető utat a domboldal alján vágták, oda, ahol régen a szekerek közlekedtek.
Az utóbbi években teljessé vált az infrastruktúra, kiépült a vezetékes gáz, telefon, ivóvíz, közcsatorna hálózat. Városiassá formálja a településképet a gondozott Millenniumi park, az utcák, terek virágosítása. Az önkormányzat az M7-es autópálya és Nagykanizsa-keleti csomópont kiviteli tervei ismeretében átdolgozta a település rendezési tervét, ahol ipari park kialakítását tervezi, illetve elsősorban fiatal családok számára új lakóövezet létrehozását. Ez reméljük több vállalkozót vonz a településre.
További érdekes helyek a településen:
Hollófa: 1548-ban és 1566-ban a török hadjárat ideje alatt hatalmas pusztítások emlékét őrzi. Ahol ma akácerdő van. A fogságba esett magyarokat ott akasztották föl, s az emberek szemét a hollók vájták ki. Érdekes, de itt a környéken most is sok holló van.
Kis Pali gödör: I. Világháború körüli időben egy család tehene beleesett egy gödörbe, gazdája menteni próbálta, nem járt sikerrel, ő is beleesett a gödörbe és meghalt.
Proletár dűlő: 1920-as években agrárproletárok vettek földet
Aligvári hegy: az itt lakók, alig várták, hogy a zalamerenyei templomból a hívők megérkezzenek, s a vendégeket megkínálhassák.
Kizs Badacsony fennsík: innen jó időben gyönyörködni lehet a Kis-Balatonban, de jó időben feltűnik a Badacsony hegye is.
Hegyek neve:
• Újhegy – Kisrécse, Csapi tulajdonosok
• Aligvári hegy – Zalaújlak, Csapi
• Öreghegy – Komárváros
• Istóc – Csapi
• Metsző – Komárváros
• Bodocsány – Balatonmagyaród
• Győrhegy – Kiskomárom, Galambok
Látnivalók:
• Neoromán stílusú Nagyboldogasszony templom
• településszerkezet:
Talán az országban egyedülálló a település szerkezete: az utca nyomvonala egyik oldalán a gazdasági épületek, felső oldalán a lakóházak találhatók. Így a gazda szeme mindig látta az állatállományát. Innét származik az a mondás: Csapiak fél pofára borotválkoznak.
• Nitczky vadászkastély, mely most oktatási intézmény
• Millenniumi emlékmű
A fentebb leírtak, mind a múltból táplálkoztak, fejlődtek. S milyen is volt a múlt, milyen önszerveződések, szervezetek segítették, tették élhetőbbé a falusi mindennapokat, erről is szeretnék, ma még élő, hiteles személyek által elmondottak szerint, mindegyik településről érdekességet bemutatni.
Kerecsényi Edit (múzeológus) leírása alapján az 1960 –as években a településen élő asszonyok népviseletben jártak: térdig érő, lerakott szoknyában, mely alatt sok, néha 4-5 keményített általában fehér színű alsószoknyát viseltek, mellükön tarka, virágmintáskendőt hordtak. Fejükön gyöngyös necc volt, mely gazdagon volt díszítve gyöngyökkel. Ezeket a necceket az ügyesebb asszonyok maguk készítették. Csapiban is volt ügyes kezű varrónő, aki a nagyon apró ráncokba szedett, lerakott szoknyákat elkészítette.
Elmondások a településről:
Karró Lajosné, leánya elmondása alapján nagyon sok Csapi, galamboki, zalaújlaki asszony szoknyáját készítette el. A szoknyák anyaga: kinek, milyenre tellett:delin, kasmir, szatén volt. A szoknya védelme érdekében klott kötényt is varrtak. Amikor kicsit jobbra fordult az élet, gazdagodtak a családok, ez a viseleten is meglátszott, hiszen egyre elterjettebb lett a bársony, melyből szoknya illetve a rékli is készült. A rékli alá: selyem, kasmír blúz került. Érdekesség a lányok nem viseltek gyöngyös neccet, vagy fejkendőt sem, erre akkor került sor, amikor: bekötötték a fejüket, megkérték a kezüket. Szinte mindenkinek hosszú haja volt, ezt befonták s szalagot kötöttek bele.
Férfiak viseletében elterjedtebb volt az egyenes szárú gatya inggel, hozzá fekete posztó mellényt , fehér kenderből szőtt inget hordtak. A gatya elé kötényt kötöttek. Modósabb férfiak ruházata is utalt a gazdagságukra: posztó dolmány, csizmanadrág, keményszárú czizma, posztókalap jellemezte őket. Igaz a gazdagságuk, jobb módjuk a nagy pocakban –a jólét jele-is megmutatkozott.
Ahogy a ruházatuk, viseletük változott az életük visszatérő eseményei fontos szerepet töltöttek be,ezek is folyamatosan hol bővültek, hol szűkültek.
Nagyon sok ünnepi alkalmat megragadtak arra,hogy közösen ünnepeljenek. ne feledkezzünk meg arról, ebben az időben általában 4-5-6 gyermeke is volt egy házaspárnak. Így, ha már csak a családtagok voltak együtt s több, legalább 3 generáció lakott együtt egy család 9-10 főből állt.
A csapi népszokások elsősorban az egyház kiemelkedő ünnepköré csoportosultak:
• Karácsonyi ünnep
• Farsang időszaka
• Húsvéti ünnepkör
• Pünkösd
• Búcsú
• Lakodalmak
Mivel a települések főleg a hidegebb időszakokban szinte egymástól elzártan élték az életüket, mindegyik településen a saját közösségeit erősítő események voltak: tollfosztások, kukoricamorzsolás, diópucolás…ezek elsősorban ez egyhangú téli estéket tették kicsit vidámabbá.
Szerencsére még élnek a településeken, olyan emberek, akik visszaemlékezéseik alapján mesélnek ezekről a részben már kihalt vagy teljesen átalakult eseményekről.
Minden jeles eseményhez kapcsolódott valamilyen vagy énekes vagy verses, tréfás köszöntő.
Kovács Lászlóné Margit néni szerint a régi falusi életben a családi közösségek, a falusi közösségek is más tartalommal voltak tele, mint a mai világunkban. Miért? Szerinte „Egymás segítése, öröm, bánat, közös volt.” Fontos szerepet töltött be az emberek vallása, hiszen bajban, örömben Istenhez fordultak. A kisgyermek megszületésétől: születés, keresztség, bérmálás, eljegyzés, házasság,gyász…a hit átszőtte az ember egész életét. Margit néni is mélyen hívő ember, az alábbiakban érdekes dolgot mesélt a keresztszülők kiválasztásáról.
– Milyen szerepe volt a keresztségnek?
Margit néni: Kedvesem: már a baba megszületése előtt kiválasztották, elsősorban a családból, ki legyen a keresztszülő.
-Miért volt ennek nagy szerepe,
Margit néni: Nevét a gyermek a keresztszülőtől örökölte. A keresztszülő kiválasztásánál fontos volt a példaadó élet. S ennek a későbbiek során is nagy szerepe volt. Hiszen a megkeresztelt házasságáig élvezte a keresztszülők óvó, féltő gondoskodását.
– Ez miben, hogyan nyilvánult meg?
Margit néni: Amíg kicsi volt a keresztgyermek, ajándékot kapott, később segítséggel való támogatás jutott előtérbe.
– Paszítról mesélne nekünk?
Margit néni: A kiválasztott koma paszitot vitt a gyerekágyas édesanyának.
– Mit tartalmazott a paszit?
Margit néni: tyúkhúsleves, paradicsomszósz, rétes.
– Mára, hogyan alakult ez?
Margit néni: keresztszülő van, paszit nincs. Keresztelés után egy étteremben töltenek el a családok pár órát.
– Melyik volt szebb, jobb?
Margit néni: Akkor nem rohantak az emberek. A családi közös készülődés alkalmával mindenkinek valamelyik kedvenc étele vagy süteménye megjelent a menüben, ma az étterem ajánl fogásokat. S addig tart, addig vannak a meghívott vendégek együtt, amíg az étkezés. Régen a misére együtt ment a család, majd az ünnepi ebéd, utána a beszélgetés, poharazgatás estig eltartott.
– Melyik összejövetel volt még emlékezetes Margit néni számára?
Margit néni: nehéz választani, hiszen mindegyik valamilyen szép emléket ébreszt bennem. Szüret, búcsúi bál, Úrnapja, Karácsony, Pünkösd… Ha lehet a szüretről mesélnék. A csapi dombokon több hegyhát volt, elég nagy szőlőterületekkel. ezeket a családok közösen művelték, persze kézzel kapáltunk, tehenekkel szántottunk. Szüret idején a falu kihalt, a hegyek megteltek élettel. Az idősebb vigyázott a gyerekekre, az asszonyok szedték a noha szőlőt, a fiatal férfiak fa puttonyban hordták a szőlőt. Mindenkinek meg volt a feladata. Ki darált, ki főzött… Emlékszem, mivel mi is sokan szoktunk lenni szüretkor a hegyem, férjem már a kora délutáni órákban vidám nótákat énekelt. Biztosan látta, milyen jó termést adott a szorgos munkája. Persze a szomszéd is bekapcsolódott az énekbe meg az asszonyok is. Megettük a finom ebédet, amit a munka befejezése után tettünk. na, ezután nóta nótát követett.
Kiss Mariska néni így emlékezik a szüretre:
„Férjem játszott tangóharmonikán, szüreti időszakban az éjszakát a hegyen töltöttük. Előkerült a harmónika, közben sült a gesztenye s mindenki jól érezte magát. Nem volt kérdés, hogy ki hol alszik, a pincében vagy annak padlásán szalmát terítettek rá vastagabb ágytakaró s ruhástul aludtak a gyerekek, emberek. Az egész napi fáradtság után a nótázás, mesélgetés, egymás ugratása vidám emléket hagyott mindenkiben. Jómagam az 1980-as években kerültem Csapiba. Mindig mesélték, hogy milyen jókat táncoltak, játszottak a kastély termeiben. Igaz azóta hatalmas változás történt, hiszen a szocializmus időszaka alatt itt helyben talán az Önkéntes rendőrök csoportja működött. A kastély funkciója is megváltozott. Fiatalok részéről igény mutatkozott arra, hogy ne csak kártyázzanak, hanem tanuljunk be szerepeket, majd mutassuk be a falu lakóinak. Különböző, vidám darabokat kerestünk, verseket tanultunk, nótákat énekeltünk. Aki nem kapott szerepet hangszeren játszott. Sikert arattunk a jelenetekkel, hiszen a szereposztás is mókás volt. Pl. A 3 pösze leányt fiúk alakították, akik megjelenésükkel már önmagában hatalmas nevetésre késztette a nézőket. Több éven keresztül, több színdarab bemutatására került sor. Bemutatkoztunk Kisrécsén, Zalaújlakon. A bevételből a szereplők zánkai illetve Bélatelepi sátorozásra jutottak el. Két éven keresztül Keppel Julianna táncoktató járt ki a gyerekekhez, aki a különböző tánctípusokat tanította be a fiataloknak. A helyes tánclépések , koreográfia elsajátítása mellett a táncokhoz illő, stílusos öltözködésre, testtartásra is megtanította a gyerekeket/fiatalokat. S a végén a párok kölcsönösen megajándékozák egymást, fiúk bonbont, lányok a saját maguk által hímzett monogramos díszzsebkendőt adtak párjuknak. Igazi meglepetés a szülők előtti bemutatkozás volt, sőt a fiúk anyukájukat, a lányok apukájukkal keringőztek a végén. Bizony mindenki örült, hogy gyermeke a bonyolultabb táncok cha-cha-cha, keringők, ….biztos tánctudással, vidáman, öltözetük táncfajtákra illően, büszkén mutatta be, mivel töltötte a szombat délutánjait. 15-20 fiatal rendszeres szereplője, résztvevője volt a vetélkedőknek, színjátékok bemutatóinak. Mivel településünk csodálatos természeti környezetben van, több túrára indultunk. Felkerestük az újudvari Csibiti tavat, TV torony, nagybakónaki Árpád forrás, szurdok, minden évszakban csodálatos.
Meg kell említeni a Milleniumi zászló ünnepélyes átadását is. Csapi fiatalok, illetve az itt élő nagyszülők unokái csatlakoztak a felhíváshoz. Fergeteges műsoruk elnyerte mindenki tetszését.
