Története

Magyarszentmiklós és környéke az őskortól kezdve lakott hely volt. Területén bronzkori, késő vaskori és római korból származó leleteket tártak fel a régészek. Neve először 1278-ban egy személynévben tűnt fel, Szentmiklósi Jakab mester fia János nevében. Később 1320-ban tűnt fel ismét az írásos forrásokban Zentmiclos alakban, mint a Bikács nemzetség birtoka, akik a birtok felét 1358-ban eladták Kanizsai János mesternek 20 márkáért.

1531-ben Zenthmyklos, 1599-ben Puztha Zentmiklos, 1744-ben Szent Nicolo, 1750-53 között Sváb Szent Miklós, 1790-ben Német SzentMiklós, 1913-ban Magyarszentmiklós néven volt ismert. 1420-ban a Csapi és a Szentgyörgyi családé. A 15. század közepétől a Damonyai család birtokában volt. 1548-ban Damonyai Péter birtoka, aki előző évi török fogsága miatt elzálogosította a falut, váltságdíja kifizetése végett. A 16. század elején népes falu volt, birtokosai ekkor: Kaczor, Semjén, Petri, Kovács, Zyly, Dely családok. A török idők alatt többször is pusztítás érte, 1548-ban a törökök teljesen felégették, még az állatokat is elhajtották. Az 1570. évi török támadás után egy ideig csak mint puszta volt említve. Területét milejiek bérelték évi cenzusért. Keresztény földesura Lőrinte János volt, de ő 1685-ben elzálogosította, majd örökül adta Pacsay Zsuzsannának, aki 1692-ben örök áron eladta. 1700-ban báró Schenkendorf, a kanizsai vár kapitánya birtokában volt. Az 1700-as évek elején több tulajdonosa is volt, míg végül Mária Terézia adománya folytán gróf Batthyány Lajos tulajdonába került, aki a homokkomáromi uradalomhoz csatolta, annak része maradt 1848-ig.

1744-ben Koblenzből érkezett svábokat telepítettek a faluba, akik a jobbágyi kötöttségektől mentes, szabad költözésű polgárok voltak. A Mária Terézia-féle urbárium idején a falu III. osztályú. 1782-ben 259 lélek élt itt, temploma, papja nem volt. 1828-ban 41 házban 378, 1832-ben 408 lakosa volt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a falu iskolájában magyar és német nyelven folyt az oktatás, télen 84, nyáron 51 tanulója volt. Ekkor 16,5 jobbágytelek volt a faluban és 27 zsellér élt itt. A népesség 1930-ig lassú ütemben nőtt, azóta csökkent. Arányaiban magas volt az írni-olvasni tudók száma is. 1935-re már a lakosság színmagyar és római katolikus volt.

Az 1931-es népszámláláskor a falu lakói színmagyarnak, s római katolikusnak vallották magukat.”

Látnivalók:

Az 1992-re elkészült a templom

 

Az ősök a németországi Koblenzből települtek a környék falvaiba. Minden koblenziekkel benépesült falu templomában elhelyezték a koblenzi zászlót”

Szent Miklós szobra a templomkertben

Kereszt, harangláb

Az Ősök és hősök emlékfala. Ide kerültek a legrégibb sírkövek

Régi tűzoltókocsi


Elmondások a településről:

Czinki Ferenc (a német nemzetiségi önkormányzat vezetője) meséli – „Érdekességként megemlítem az egykori koblenziek utódai sok vonatkozásban, szokásban megmaradtak németnek, igaz nyelvükben teljesen elmagyarosodtak, Szorgalmuk, akaratuk, kitartásuk zálog arra, hogy tovább erősödjön, fejlődjön, szépüljön e N Az 1700-as évek elején több tulajdonosa is volt a falunak. 1717-ben Esch Ferenc vásárolta meg a birtokot, s a kihalt lakosság helyére német családokat telepített a környékére. A mai homokkomáromi templom építését 1722-ben kezdték el, s a templom falára felírták a németek a megérkezésük 1722-es történetét – folytatja a Magyarszentmiklós újkori történelmét alaposan ismerő német nemzetiségi önkormányzat vezetője. Németországból a Rajna folyó melletti Koblenzből telepítettek ide családokat. Hogy miért onnét, ahol a Rajna és a Mosel folyók egybefolynak? Azért mert akkoriban ott igen hidegek voltak a telek és nyarak is.

A másik indíték az ottani örökösödési jog volt, az elsőszülött fiú örökölt ugyanis mindent, a család többi tagjának semmije sem maradt. Koblenz vidékéről akkora volt a kivándorlás, hogy a Metternich család még egy kivándorlást intéző házat is épített. A környéken hat falut népesítettek be német családokkal. Németországban a nagy családok összegyűjtötték a kivándorlóknak az áttelepüléshez szükséges pénzt, az állatokat, számukra a takarmányt, s hajóval jöttek le Győrig, ahonnét már lovas kocsikkal vándoroltak Zaláig”

A betelepülés okán a falut később Sváb Szent Miklósnak hívták. A település neve 1744-ben Szent Nicolo, 1750-től Sváb Szent Miklós, 1790-től Német Szent Miklós, s majd csak 1913-tól lesz Magyarszent-Miklós. Mária Terézia adományaként 1744-ben gróf Batthyány Lajos tulajdonába került a falu, aki a homokkomáromi uradalmához csatolta A bevándorlók sok iparos mellett, a sörfőző tudományt is magukkal hozták. 1767-ben a Batthyány uradalom és Schuttneckt János valamint József serfőzőmesterek sörfőzésre kötöttek megállapodást, a svábszentmiklósiak pedig még kocsmát is bérelték.

„A második világháborúban ez jól jött, mert a németek nem vonták be a falu lakosságát a katonai szervezésekbe, mint más, a németségüket őrző baranyai, tolnai falvakban. Így innét, a háború után kitelepítésre sem került sor. Most feladatunk a német identitásunk megőrzése, a megmaradt emlékeink összegyűjtése, őrzése. Szerveztünk német nyelvtanfolyamot és kirándulásokat is német nyelvterületre. A temetőben összegyűjtöttük a régi sírköveket, s egy Ősök és hősök emlékfalat építettünk belőlük. Ilyen tudtommal máshol nincs. A régi sírkövek alatt helyeztük el a háborúkban elesett hősök és áldozatok emléktábláját. Kezdeményeztük, hogy mind a hat falunak legyen a templomában német és koblenzi zászlója, amelyeket egy homokkomáromi ünnepi szentmise keretében Balázs Béla püspök szentelt fel. Azért Homokkomáromban, mert kezdetektől oda jártunk misére, ott keresztelkedtünk, házasodtunk, s 1850-ig oda is temetkeztünk. Még egy emlékszobát szeretnék létesíteni a fellelhető tárgyaknak, fényképeknek. A koblenziekkel nem tartjuk a kapcsolatot. Még az 1800-as évek végén elmentek aratás után családok lovas kocsival látogatóba Koblenzbe, s szüret lett mire visszaértek. Nagyváros, testvér kapcsolatok létesítéséhez mi kicsi vagyunk hozzájuk képest – mondja Czinki Ferenc.”

Holh Zsófia diploma munkájában feldolgozta Magyarszentmiklós és Koblenz kapcsolatrendszerét.

Holh Ferencné Tálosi Margit, mesélt a községükben müködő Német Nemzetiségi  Önkormányzatról.

Mit tud a 300 éves évforduló történelmi előzményeiről?

Éppen 300 éve a németországi Koblenzből német telepesek költöztek a községbe s még a környezetünkben lévő, másik 5 községbe.

Mit tud a régi község családjairól?

A falu régi családjai ma már a családnevek által őrzik a németet, a nyelvet nem beszélik.

Milyen embereknek tartják a koblenzi leszármazottakat?
Nagyon tiszta, pedánsnak, mely a munkájukban, környezetükben, öltözködésükben is megjelenik. S rettentő szorgalmasak! Munkájukkal alázatosság, alaposság, kitartás a jellemző.

Házassággal kapcsolatosan volt –e valami sajátosság?
Igen, hiszen elsősorban a környező öt német település faluiból házasodtak. Bár napjainkban már az lazulóban van.

Milyen búcsújáró helyekre mentek innen?
A régi öregek, mélyen vallásosak voltak,gyalog tették meg a távolságot: Vasvár, Bucsúszentlászlóra s persze a szomszédos Homokkomáromba.

Ismerősek –e Lucázás? Regölés?
Kik jártak Luzácni?
Na ez érdekes, hiszen a gyerekek jártak „kotyolni” A magukkal vitt szalmát letették a küszöb elé. majd erre ráültek s elkezdték mondani:
Luca, Luca kity-koty.
Gelegenye kettő, háromA pálinkát várom
ha nem adnak körtét
ellopom a Böskét
kiskalapácsom, fejszém
vágom a fába
fogam a kalapácsba.
ha nem adnak körtét,ű
ellopom a Böskét.
A kendtek lányának
akkora csöcse legyen,
mint a bugyis korsó!

Hát, aki ezt meghallotta, örült, hogy házát megtisztelték a látogatók.
Persze volt olyan is, aki nem fogadta őket. Na erre kapták a következőt:
„A más tikja tojjék, a maguké meg fossék!”
S a regölésről is beszélhetünk egy kicsit.

Kik? Mikor? regöltek
Hát persze: a régi időkben karácsony előtt jártak a legények házról-házra.

Mit mondtak?
„ Hej regő rajta, azt is megadhatja, 
a nagy úristen, ennek a gazdának.
Egy-két szamarat és szép lovakat.
Hej regő rajta….

Régi szép emlékek, őrizzük őket, mesélünk róluk az unokáinknak – fejezte be Margit néni.
Margit néni, fontos a koblenzi örökség, a népi hagyományok őrzése?
Igen, bár a német identitás megőrzése a hagyományok ápolása kicsit elhalványult, de ételeinkben őrizzük őseink emlékét. Fontosnak tartom, hogy nagyszüleink, szüleink örökségét továbbvigyük, megőrizzük.- fejezte be Margit kicsit már múltba révedve.

Magyarszentmiklós